Gátlástalan támadásokkal szemben gátlás nélkül védjük meg az országot! – Kocsis Máté a Mandinernek

Az utóbbi évtizedben számos törvény és korlátozás érintette a magyar belpolitikába beavatkozó, külföldről pénzelt szervezeteket, emiatt viták is voltak Brüsszellel. Mivel tudunk ma többet, amiért kormánybiztost kell küldeni ennek kapcsán a tengerentúlra?
Az Egyesült Államokban az akták nyilvánosságra hozatala nyomán kitört az utóbbi évtizedek legnagyobb politikai korrupciós botránya. A Trump-kormányzat lebuktatta a hálózatot, fény derült arra, hogy az amerikai adófizetők dollármilliárdjaiból befolyásolták egyes országok belpolitikáját, terjesztve a szélsőségesen liberális woke ideológiát. Az ügynek van egy magyarországi lába is. Kétségtelen: a jelenségről nagyjából mindenki értesült már, aki a közéletben jártas, láthattuk, tudtuk, hogy nemcsak politikai vagy ideológiai, hanem gazdasági érdekből is ténykednek mifelénk külföldi támogatottságú szerveződések és személyek. Azt is lehet látni, mely médiafelületek állnak be azonnal egy olyan irányvonal mögé, amely Brüsszelből érkezik, s amelyet a magyar emberek többsége amúgy ellenez. Ez ráadásul olyan propaganda, amely nem tűri az ellenvéleményt.

Például?
Amikor tíz évvel ezelőtt a kormány elkötelezte magát az illegális bevándorlás elutasítása mellett, hamar szemben találta magát az európai elittel és az uniós intézményekkel. Itthon pedig a külföldről finanszírozott újságok arról cikkeztek, hogy a brüsszeli álláspont a helyes, a magyar társadalom nagy része által osztott álláspont pedig embertelen.

Az olyanokra gondol, mint a 444 Az a baj, hogy továbbmennek című cikke?
Igen. Mindig van médianyomás a kormányon olyan ügyekben, amelyekben vita áll fenn az Európai Bizottsággal vagy másokkal. Szintén szembetűnő, hogy a külföldről pénzelt szervezetek úgynevezett jelentései miatt szokták rendre elítélni és büntetni Magyarországot, illetve akár álhírek terjesztése nyomán tüntetéseket generálni. 

Ott van például Grúzia, ahol nemrég nem az a párt nyert választást, amelyet a nyugati baloldal szeretett volna, most, a USAID-lista közzététele után pedig kiderült, hogy huszonötmillió dollárt küldtek Amerikából oda az elektromos közlekedés népszerűsítésére. Ez az ürügy nyilván bullshit, valójában médiát finanszíroztak és tüntetéseket szerveztek az ország felforgatására. Ennek a nemzetközi politikai és médiakorrupciós hálózatnak a magyarországi táskás emberét pedig úgy hívták, hogy David Pressman. Vagyis amit eddig sejtettünk, azt már tudjuk is, itt az ideje, hogy feltárjuk a részleteket.

A tényszerűség kedvéért: az érintettek, zömmel újságírók, erre azt szokták mondani, hogy mivel a magyar állam nem dotálja őket, kénytelenek elfogadni akár külföldi támogatást, ettől még a függetlenségük nem sérül. Hogyan lehet törvényileg leírni, mi a problémás tevékenység?
Kezdjük azzal: ez a magyarázat rosszabb mese, mint Bódis Kriszta Csipke Józsikája! Ez duma. Örülök, hogy vége van annak a világnak, amikor meg lehetett etetni a magyar közvéleményt azzal, hogy egymástól függetlenek a dolgok. Ha már itt tartunk: a magyarországi média nagyobb részét ma is külföldről finanszírozzák, a kedvezményezettek pedig mindig függetlennek hívják magukat. Miért? S miért van az, hogy azok a politikusok, akik szintén külföldről kapják a pénzt, rendre civilnek mondják magukat? Ez megtévesztés, sőt a választók becsapása. Mivel azt nem akarják mondani, hogy „jó napot, én szélsőséges liberális vagyok, legyen kedves támogatni a programomat”, kitalálnak fedősztorikat, hogy ők csak a növényeket vagy épp a macskákat védik, nem is akarnak politizálni. Aztán valahogy mindig felsejlik a migráció, a háborús vagy épp a genderpropaganda. Nincs új a nap alatt, ugyanaz az érdekkör akar hatalomhoz jutni – most azon dolgozunk, hogy bezárjuk a maradék kiskaput is előttük. A munka zajlik, kis türelmet kérnénk.

A miniszterelnök az évértékelőjében feladatokat szabott, s erre vonatkozóan a húsvétot jelölte meg határidőként. Mik lesznek az irányok?
Támpontokat tudok adni, izgalmas jogalkotás előtt állunk. A legfontosabb, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal jogköreit bővíteni kell, továbbá fontos, hogy azon szervezetek vezetőinek, amelyek az eltelt években külföldről, az Egyesült Államoktól vagy az Európai Bizottságtól támogatást kaptak, célszerű lenne vagyonnyilatkozatot tenniük. Nézzük meg, kik ők, mennyi pénzt kaptak, milyen vagyonra tettek szert, miből gazdálkodnak, miből finanszírozhatják vajon a tüntetéseiket. A hálózatban érintett személyek általában nem szeretik a verőfényes napsütést, inkább az árnyékban dolgoznak. Némelyiknek még a nevét sem tudjuk – az olyan sorosista liberális felforgatókat persze már ismerjük, mint az Amnesty International vagy a Transparency International, illetve a Magyar Helsinki Bizottság. Ezek mind filantróp jogvédőknek állítják be magukat, pedig ez csak az álcájuk. Szerintem 

 s ahol felmerül a tiltott külföldi finanszírozás lehetősége, zárolják a számlát.

Ez keményen hangzik, jó nagy purparlé lesz belőle.
Szerintem pedig abból van a valódi purparlé, hogy az utóbbi években valakik külföldi pénzen gátlástalanul hatalomra akartak jutni Magyarországon. Ez jóval nagyobb probléma, sőt botrány, mint hogy egy nemzeti kormány az ilyen akciókat meg akarja akadályozni. Ne legyen kétség: gátlástalan támadásokkal szemben gátlás nélkül fogjuk megvédeni az országot. Ezt a meccset ráadásul ők kezdték, ők tekintették a hazánkat holmi átjáróháznak, kiszolgáltatottá akarták tenni, mi pedig azt gondoljuk, hogy Magyarország szuverén. Ezt a harcot tehát örömmel megvívjuk.

Mikor lesz kész a normaszöveg?
Pontos időpontot nem tudok mondani, de még a tavasszal túl kell esni rajta, még a liberálisoknak is…

Mi egyébbel készülnek a parlamenti ülésszakra? Orbán Viktor sok bejelentést tett az évértékelőjében, igaz, a teendők zömét miniszterekre, nem képviselőkre bízta.
A tervek szerint az Országgyűlés még a nyári szünet előtt elfogadja a 2026-os költségvetést, amit jórészt érintenek a miniszterelnök által ismertetett pontok, intézkedések. Úgy tervezünk, hogy a gazdaságunk már idén visszatérhet a régi kerékvágásba – a koronavírus-járvány, a háború, az elhibázott szankciós politika meg az energiaválság előtti utolsó évben, 2019-ben még 7,4 százalékos GDP-növekedést produkált az ország. Nagyot mentünk. Most ismét jó esélyünk van arra, hogy magunk mögött hagyva a nehéz esztendőket lendületet vegyünk, felívelő pályára álljunk. A nemzetközi környezet is kezd meglenni hozzá, gondoljunk bele: csupán arra a hírre, hogy az amerikaiak elkezdtek tárgyalni az oroszokkal a békéről, tíz százalékkal csökkent a földgáz világpiaci ára.

Aligha reprezentatív, mégis az ellenzékre és a nyugat-európai fősodorra is jellemző vélemény, amit a Momentum részéről Tompos Márton fogalmazott meg: a gyors béke veszélyesebb a háborúnál is. Erről mit gondol?
Kezdjük ott: a Momentum politikusai finoman sem a legmagasabb intellektuális színvonalat képviselik a magyar politikában. Megjegyzem, erre a pártra többen haragszanak, mint ahányan a létezésükről tudnak. Ami azonban a megfogalmazott véleményt illeti, a háborúpártiak és a békepártiak közötti harc korántsem zárult még le, az európai elit zöme továbbra is az előbbi kategóriába tartozik, elég csak megnézni a legújabb lépéseiket. Annak ellenére van ez így, hogy az Egyesült Államok elnöke le akarja zárni a harcokat, békét akar teremteni, a sorosista médiafelületek és politikusok azonban továbbra is a háború folytatását szorgalmazzák. A Momentum is ezt szajkózza, noha a brüsszeli elit már lecserélte őt a Brüsszel Péter nevével fémjelzett csapatra. Nem vagyok világmegfejtő, csak egy egyszerű frakcióvezető a magyar parlamentben, ám azt látom, hogy az USA mostani vezetése sem az amerikai érdektől függetlenül akar véget vetni a háborúnak. Ezért kéri vissza Donald Trump az Ukrajnának adott amerikai támogatást valamilyen formában. Nem akar beleszólni más országok életébe, pláne nem akar háborúkat, de a saját országa érdekeit igenis képviseli. Nem Európa vagy Magyarország érdekeit nézi, az a mi dolgunk – lenne. Furcsa módon az Európai Bizottság meg a nagyobb tagállamok vezetői nem ezt teszik. A háború fenntartása nem Európa érdeke, mi csak rámentünk a konfliktusra, a brüsszeli elit mégis folyamatosan rendeli az említett hálózathoz tartozó médiamunkásoktól a háborúpárti anyagokat.

Ugyancsak az évértékelőn hangzott el először, hogy hadjárat indul a drogkereskedők ellen, azóta Horváth László személyében kormánybiztos is van a feladatra. Miért most került ez elő?
Felemészti a fiataljainkat a narkó. Ez tűrhetetlen. A kábítószer régebben inkább nagyvárosi probléma volt, de már vidéken is terjed, a droghasználat nem függ egzisztenciális vagy társadalmi helyzettől. A számok riasztók. Az előző tizennégy évben sem volt tétlenkedés ezen a téren, de most eljött az ideje, hogy külön erőforrásokat összpontosítsunk a küzdelemhez, minden eszköz meg van engedve. Kőkemény szigorításokra van szükség, gátat kell vetni annak a nemzetközi trendnek, ami a drogok elfogadottá válását eredményezte. 

Ha minden leendő szülőnek meg akarunk adni minden támogatást ahhoz, hogy gyermeket tudjon vállalni, akkor legalább olyan fontos, hogy meg is védjük őket, például a kábítószertől. Különben a drog meg fogja ölni azt a korosztályt! Meghökkentő és brutális jogszabályok jönnek; a rendőrségen, a Belügyminisztériumban, továbbá valamennyi illetékes állami szervezetnél soha nem látott erőkoncentráció következik. Közben nyilván ismét ki fogják dugni a fejüket a földből a drogliberalizációt követelő szervezetek, a Juhász Péterek és társaik, mondván, ez nem jó irány.

Újabb front nyílhat a minap elfogadott fővárosi drogstratégia nyomán Budapest és a kormány között.
A liberális városvezetők politikája ezen a téren mindig kimerül abban, hogy „adjunk segítséget a drogozáshoz”. Ilyen a tűcsereprogram, a VIII. kerületben nemrég vezették vissza. Csakhogy ez az álhumánus hozzá nem értés valójában ösztönzi a szerhasználatot, ráadásul a környékre vonzza a kereskedőket is, akik annál boldogabbak, minél többet tudnak eladni. Ennek a Józsefvárosban látszanak is a következményei, noha polgármesterként nekem annak idején sikerült legalább részsikereket elérnem ezen a téren. Mi úgy látjuk, előbb keményen fel kell lépni a bűnözőkkel szemben, aztán foglalkozzunk az áldozatok problémáival, de ne abban segítsük őket, hogy szerhez tudjanak jutni. Ez most nem a keresztbe tett lábas liberális szociológiai elemzések ideje.

Miért nem lesz Pride Budapesten?
Talán a szervezők is tisztában vannak azzal, hogy amit évről évre az Andrássy úton művelnek, az a társadalom nagyobb részét irritálja. Az abnormalitás provokálja a normalitást. Úgyhogy várjuk az erre vonatkozó javaslatokat. Több alkotmánymódosítást is tervez a kormány, például annak rögzítését, hogy a férfi férfi, a nő nő, továbbá a gyermekek egészséges fejlődéshez való joga más alapjogokat is felülírhatna. Ez lenne az indoklás a betiltás mellett? A gyermekvédelem minden körülmények között hangsúlyos. Aki gyermeket nevel, tudja, mi a probléma a Pride felvonulással, illetve a közösségi médiában és a nyilvánosság egyéb fórumain látható utóéletével. Három gyermekem van, nem szeretném, ha ők ezeket a tartalmakat nézegetnék.

Meglátjuk, mi lesz, és hogy mit szól mindehhez a legerősebb ellenzéki formáció. Erről még nem nyilvánult meg.
Tudjuk, mit gondolnak.

Valóban?

ahogy sok más témában is ezt az utat követi. Önmagában a hölgynek a személye, illetve a politikába való felemelése, a mellette való harsány és erős kiállás egyértelművé teszi: a Manfred Weber által támogatott Tisza Párt és Brüsszel Péter elkötelezte magát a genderpropaganda mellett. Aki ismeri a közéletet, annak ez nyilvánvaló.

A fővárosi Fidesz-frakció tiltakozott, hogy Bódis fontos beosztást kapjon a budapesti önkormányzatnál.
A Fidesz-frakció jól küzdött. A velünk szimpatizálóknak is meg kell érteniük, hogy néhány dologban a végletekig következetesek vagyunk. Nem fogunk soha semmilyen pozícióra olyan személyt támogatni, aki migrációpárti, háborúpárti, és aki propagálja a genderőrületet. Ez a helyzet. S mivel Bódis Krisztára ebből legalább kettő feltétlenül igaz, senki ne lepődjön meg, ha foggal-körömmel ellenezzük bárminemű pozícióba jutását.

Magyar Péter szerint szinte hetente van válságtanácskozás a Karmelitában a Tisza áradása miatt. Milyen gyakori az efféle program a Fidesz-frakció esetében?
Mi félóránként ülünk össze emiatt. Viccet félretéve: nagyjából egy évvel ezelőtt Brüsszel Péter azt mondta, miatta a Liszt Ferenc repülőtéren járó motorral várják a menekülő kormánytagokat a feltankolt gépek. Mifelénk erre azt mondják, ez hülye. Szerintem az azóta eltelt időszak az ország gondolkodó felének elég volt arra, hogy a helyén kezelje ezeket a fenyegetőző, gyerekes mondatokat. Mi meg annyira rettegünk, hogy miközben én soha életemben nem jártam testőrökkel, Brüsszel Pétert büntetett előéletű gorillák kísérgetik mindenhova…

A logikát értem, de nem lehetne a pártelnököt a rendes nevén hívni?
Neki ez a „rendes” neve, szó sincs nyelvbotlásról. Tisztázzuk! Aki ismeri Brüsszel Péter életútját, tudja, hogy a véleménye megvehető. Őt ki lehet fizetni. És most egy ország szeme láttára ejtette foglyul a brüsszeli elit. Hogy ez most történt, a mentelmi joga kapcsán, vagy korábban, igazából mellékes. Az biztos: ő onnan kapja a biztonságát, a pénzét, a mögötte lévő csapat pedig a finanszírozást, cserébe háború-, gender- és migrációpárti fazonokat hoz be a magyar közéletbe, Gerzsenyi Gabriella személyében pedig a rezsicsökkentést nyíltan támadó politikust foglalkoztat az európai parlamenti frakciójában. Csak az nem látja, aki politikailag vak: ezek ugyanazok a mantrák, amelyeket évek óta hallgatunk, például Márki-Zay Pétertől. Az olyan embert tehát, akit Brüsszel fizet és fog, aki az ottani politikát viszi, azt Brüsszel Péternek hívják. Ez a helyzet. Üzenjük Manfred Weber úrnak és társainak, ne rájuk, inkább a magyarokra bízzuk, kiben látják a magyar jövőt. Hadd döntsék el ők, olyan embert akarnak-e az ország vezetőjének, aki mindenkit elárult, s aki azt szajkózza, amit Brüsszelből diktálnak. Egy birodalmi kitartottat. Bár kormányon vagyunk, Brüsszelben ellenzékben, és nekünk ez elfogadhatatlan képlet.

Milyen állapotban van a Fidesz és a közössége?
Nem hiszem, hogy fáradtak lennénk, ahogy egyesek próbálják bebeszélni. Sőt. Belülről is azt érzem, hogy kifejezetten motivált időszakban vagyunk. Az Egyesült Államok felől végre hátszél van az ország számára, 

A kormányzó párt ereje majdnem teljes, a lelkesedésünk nagyobb, mint valaha. Az ellenfeleink sunyi módszereinek leleplezése ráadásul arra sarkall minket, hogy induljunk rohamra, ahogy mifelénk mondani szokták: játsszuk le! Szegény baloldali honfitársaimnak ellenben nem túl rózsás a helyzetük, nekik négyévente kell beleszeretniük egy új vezetőbe és pártba, aztán rendre csalódnak. Négy év múlva szerintem Brüsszel Péterre is úgy fogunk emlékezni, mint ma Márki-Zay Péterre. Megjegyzem, érdekes kérdés, hogy milyen viszonyt alakít ki egymással a következő voksolásig a Manfred Weber-féle Tisza Párt és a Gyurcsány Ferenc-féle Demokratikus Koalíció. Miután Tarr Zoltán EP-képviselő volt szíves elárulni, hogy nem maguk írják a párt programját, alighanem azt sem ők döntik majd el, kivel kell összefogni, hanem azok, akik nekik diktálnak.

Fotó: Mandiner/Földházi Árpád